"Az őrzött szállás nem börtön, hanem a rendőrség által üzemeltetett létesítmény, ahol a Magyarországon jogszerűtlenül tartózkodó külföldieket őrzik, amíg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal dönt menekült státuszukról vagy kiutasításukról. "
A menedékkérők őrizetben tartásának időtartama és körülményei Magyarországon évek
óta aggodalommal töltik el a multifunkcionális csoportot (UNHCR).
A közigazgatási őrizet általánosságban túlságosan szigorúvá vált. Azoknak a külföldieknek,
akik csak kisebb szabálysértést követtek el, keményebb körülményeket kell elviselniük,
mint a bűnözőknek, mivel a mozgásszabadságuk nagyon korlátozott.
„Azt mondják nekem, hogy ez nem börtön, hanem ideiglenes őrizet, de börtönnek látszik
és érződik” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy fiatal koszovói menedékkérő.
Magyarországon a külföldiek számára létesített őrzött szálláshelyeket nem börtönnek
szánták, de olyan látványt és érzést keltenek, mint a kiemelt biztonságú fegyházak. Két
helyen, Nyírbátorban és Kiskunhalason a hálószobákat még napközben is zárva tartják,
a székeket és az asztalokat a padlóhoz rögzítik. Az őrizetben tartottaknak kevés bútoruk
van, személyes tárgyaikat pedig elveszik tőlük. A plafonon nagyon erős fényforrás van,
amelyet a lakók nem tompíthatnak, illetve nem kapcsolhatnak le, ez kizárólag központilag
történik, szigorú időrendet követve. Az őrizeteseket és a látogatókat üvegfallal választják
el egymástól.
„Bárcsak lehetne óránk a falon! Elveszik tőlünk a mobiltelefonjainkat, amelyeken általában
az időt nézzük. Telefon és óra nélkül nehéz követni az időt” – ez koszovói albán őrizetben
tartottak véleménye.
Habár ezt a típusú szigorú rendszert eredetileg csak kivételesen vezették be a már nem
működő nagykanizsai közigazgatási fogdában, a látogatások során kiderült, hogy a
kivétel mára szabállyá vált. Ugyanezt a szigorú rendet alkalmazzák jelenleg Nyírbátorban
és Kiskunhalason is. Az egyetlen hely, ahol emberségesebb és liberálisabb az elbánás,
és a fogdán belül több a mozgásszabadság, a győri őrzött szálláshely.
Az őrizetben tartottak legkellemetlenebb élménye a teljes elszigeteltség érzése.
„A dohányosok legalább óránként egyszer kimehetnek a folyosóra” – mondta egy fiatal
koszovói albán menedékkérő. „De mivel én nem dohányzom, soha nem hagyhatom el
ezt a cellát!”
Sem tennivaló, sem olvasnivaló nincs. Nyírbátorban a magáncélú telefonhívások napi
egy hívásra korlátozódnak és legfeljebb ötpercesek lehetnek. Az őrök habozás nélkül
félbeszakítják a hívást mondat közepén, ha az időkorlát lejár. Mivel az őrök általában
általában nem beszélnek idegen nyelveket, a velük való kommunikáció is rendkívül
korlátozott.
A multifunkcionális csoport legaggasztóbb felfedezése az volt, hogy az őrizetben tartott
menedékkérők nem képesek megalapozott döntéseket hozni arról, hogy milyen jogi
lépéseket tegyenek, mivel nincs számukra érthető tájékoztatás a „Dublin II” eljárásról
vagy a menekültstátusz meghatározásáról.
„Nem követtem el bűncselekményt. Hazámban üldöztek. Miért kell börtönben lennem?”
– kérdezték az őrizetben tartottak. Sok őrizetes tudakolta a multifunkcionális csoporttól,
hogy meddig tartják őket fogdában, illetve, hogy mi történik majd velük.
A nők számára a fogda még rosszabb. Nagyon kevés nő kerül végül őrzött szálláshelyre,
így gyakran találják magukat egyedül a nőknek fenntartott szakaszban, ahol szólniuk sincs
kihez. Az őrizetben tartott férfiak, ezzel szemben legalább összegyűlhetnek a közösségi
helyiségben, ahol hozzáférnek a televízióhoz (igaz, csak magyar csatornák vannak) és
közösen étkeznek. Ezenkívül a Határőrségnél is nagyon kevés női alkalmazott van.
A határőrök ellátják a fogdában tartottak őrzésével kapcsolatos feladatokat, de nem
ismerik a menekültügyi eljárást. Megkérdezésükkor az őrzött szálláshelyek munkatársai
nem tudtak tájékoztatást adni az őrizetben tartott menedékkérők menekültstátuszelbírálási eljárásáról. Két éve az UNHCR szórólaptárolókat biztosított a Határőrség
számára, hogy kihelyezhessék az őrzött szálláshelyeken. A multifunkcionális csoport
beszámolt róla, hogy ezek a tárolók ténylegesen ott voltak az őrzött szálláshelyeken,
bennük az információs szórólapokkal.
Az őrizetben tartottaknak elméletileg lehet jogi tanácsadójuk, de ezzel nincsenek
tisztában, illetve azt sem érik, hogy ez hogyan segíthet nekik. Nyírbátorban csak egy alig
észrevehető hirdetmény van a TV szobában az ügyvéddel való beszélgetés lehetőségéről,
és az őrizetben tartottaknak kérniük kell a vele való találkozást, de ezt nem sokan
használják ki. „Semmi rosszat nem tettem, nincs szükségem ügyvédre” – mondja egy
őrizetben tartott albán férfi.
