Idén megkezdik a német egységek kivonását Afganisztánból

2011 végén megkezdődhet az Afganisztánban állomásozó német csapatok fokozatos kivonása - jelentette be csütörtökön a Bundestagban a szövetségi kormány külügyminisztere.


Guido Westerwelle a parlament ülésén felolvasott kormánynyilatkozatban annak a véleményének adott hangot, hogy a jövő év végéig az afgán biztonsági erők képesek lesznek átvenni a rend és biztonság szavatolását a külföldi csapatoktól. Ebben az esetben 2014-ig az összes német harci alakulat elhagyhatja a közép-ázsiai országot.

Hit nélkül

Az európaiak már nem hisznek Afganisztánban

Az Egyesült Államok európai szövetségesei 2010 végéig eredményt akarnak látni Afganisztánban, ellenkező esetben kivonulnak - mondta Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a brüsszeli amerikai nagykövetnek egy, a Wikileaks által kiszivárogtatott távirat tanúsága szerint. A korábbi belga miniszterelnök szerint Belgium afganisztáni szerepvállalásának befellegzett, ha csak egy belgát is megölnek Afganisztánban.

Az európaiak többé már nem hisznek az afganisztáni beavatkozás sikerében - mondta Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke Howard Gutmannek, az Egyesült Államok belgiumi nagykövetének január elején. A politikus véleményéről szóló, a Wikileaks kiszivárogtató oldal által megszerzett amerikai diplomáciai távirat tartalmáról a Le Soir című belga lap vasárnap számolt be.

Van Rompuy január 4-én beszélt Gutmannel, nem sokkal azután, hogy leköszönt a belgiumi kormányfői posztról az uniós megbízatás miatt. "2010-ig még maradunk, az amerikaiak iránti tiszteletből, ez minden" - mondta, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok szövetségesei 2010 végére eredményeket akarnak látni. "De ez az utolsó esély" - jelentette ki Van Rompuy a Gutman által készített feljegyzés szerint. Van Rompuy kijelentette azt is: ha csak egy belgát is megölnek Afganisztánban, Belgium afganisztáni szerepvállalásának befellegzett.

Az európai Unió 27 tagállama, függetlenül attól, hogy NATO-tag-e vagy sem, részt vesz vagy különböző jogcímeken együttműködik az észak-atlanti szövetség vezette nemzetközi biztonsági erőkkel (ISAF), amelynek az a megbízatása, hogy támogassa Hamid Karzai afgán elnök kormányát. Az ISAF mintegy 140 ezer fős állományának kétharmadát amerikai katonák alkotják, 30 ezer katonát pedig európai országok vezényeltek kötelékébe, Belgium például ötszázat.

A NATO november 20-i lisszaboni csúcsértekezletén a szövetség 28 tagállama jóváhagyta az új stratégiáját, amelynek értelmében 2011 és 2014 között fokozatosan átadják a biztonságért való felelősségvállalást az afgán hadseregnek. Elvileg azonban ez nem azt jelenti, hogy az összes külföldi katona elhagyja Afganisztánt, hanem csak létszámuk csökkentését, illetve a harcoló alakulatok kivonását.

Isten után a magyarok - riport a magyarok által felügyelt Baglanból

Nagyon rossz biztonsági körülmények között dolgoznak a magyar katonák az afganisztáni Baglan tartományban, ahol rendszeresek a rajtaütések. Szeptemberben az egyik magyar alakulat egész napos ütközetet vívott a tálibokkal. Megfutamították a lázadókat, amiért az afgánok nagyon hálásak nekik, a helyi vezetés azonban egyre elégedetlenebb velünk: fejlesztésekre nincs pénzünk, a tálibok elleni harcokban pedig nem mindig vehetnek részt.

Nurulla főhadnagy apatikus arckifejezésébe némi élet költözik, amikor a szeptember 18-i csatáról beszél. "Három napig harcoltunk, volt hogy éjjel, volt hogy nappal. Az ellenség minden erejét bevetette, hogy megakadályozza a [parlamenti] választásokat" - mondja az afgán hadsereg baglani zászlóaljának egyik szakaszparancsnoka. "De az volt a legszebb nap, amikor a magyarok is beszálltak [szeptember 18-a]. Előtte lőttek minket a tálibok mindennel, de utána már nem annyira" - mondja elégedett mosollyal. Az afgán katonák harcolnak, ha kell, de a jobban felszerelt és kiképzett magyarok kíméletlen és pontos tüzéhez hasonlót nem tudnak a lázadókra zúdítani.

A Bage Samal-i csatában, amikor az afgán zászlóalj 2. századából körülbelül negyven embert és egy tucat magyar katonát beszorítottak egy iskolába, az afgánok szerint legalább hét tálibot öltek meg a szövetségesek. Ők maguk sérülést sem szenvedtek el. Időnként az afgán tolmács hordta fel a lőszert és a vizet az épület tetejére, ahol a tüzelőállások voltak.

"A mi országunkért küzdenek"

A tálibok RPG gránátvetőkkel és géppuskákkal lőtték őket a szomszédos épületekből és facsoportokból, teljesen körbevéve őket, legalább húszan, reggel nyolctól este fél hétig. Az afgánok aknavetőkkel, RPG-kkel és géppuskákkal válaszoltak, a magyarok pedig a páncélozott terepjáróikra szerelt nehézgéppuskákkal és mesterlövészpuskákkal, amikkel többek között teljesen elhallgattattak egy épületet, ahonnan a tálibok tüzeltek.

Egy tálib lövészt pont akkor talált el egy magyar mesterlövész, amikor tüzelésre emelte az RPG-jét. De nem mindig lehetett látni az ellenséget: a tálibok ügyesen használják fedezéknek a tereptárgyakat. A lövések közül sokan veszélyesen közel jöttek, az iskolaépület falán koppantak, és jól lehetett hallani a fütyülésüket. Voltak olyan fényjelző lövedékek, amelyek az afgán katonák mellett vágódtak a falba, és még ott égtek egy darabig a becsapódás után.

"A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" - olvasható a magyar géppuska pajzsán.

Az úton lévő ellenőrző pontokról elmenekültek az afgán rendőrök, amikor a tálibok megkezdték a támadást. A település lakói szintén eltűntek a bajt érezve vagy a tálibok fenyegetésének engedelmeskedve. A lövöldözés kicsivel az előtt maradt abba, hogy megérkezett az amerikai és a német felmentő sereg. Nekik is volt épp elég bajuk: a választások napján a tartomány több más pontján is támadásba lendültek a tálibok. Még egy hidat is felrobbantottak. "A leghálásabbak Istennek vagyunk. De sokat köszönhetünk a magyaroknak. Mindent megtettek, bátran harcoltak, és a mieinket is felbátorították, mert láttuk, hogy külföldi katonák a mi országunkért küzdenek" - mondja Nurulla főhadnagy.

Gyerekek, részegek, bolondok

Az OMLT előző váltása, ami 2010 első félévében volt Afganisztánban, számos hadműveletet hajtott végre az afgán zászlóaljjal közösen, azzal a céllal, hogy visszaszerezze a kormány és a szövetségesek számára azokat a területeket, amelyek 2009 óta az ellenállók befolyása alá kerültek Baglan tartományban. A korábban békés környék, ahol a magyar katonák 2006 óta vannak jelen, eleinte békefenntartó szerepben, 2009 óta kimondottan veszélyes: a tálibok több járásban is aktívak, és szinte folyamatosan támadják a tartományon keresztülhaladó főutakat, amelyek a NATO utánpótlási vonalaiként szolgálnak. Augusztusban két magyar katona is életét vesztette egy tálib akcióban.

Afgán-magyar egység járőrözés közben

Az OMLT negyedik váltását a szeptember 18-i csatától eltekintve eddig elkerülte a baj. "Isten szereti a gyerekeket, a részegeket meg a bolondokat, ezekre vigyáz" - mosolyog egy magyar tiszt, a Bravo csoport parancsnoka, akinek nevét a Honvéd Vezérkar kérésére nem írhatjuk le.

A magyarok kimondottan jóban vannak a melléjük rendelt afgán katonákkal, folyton egymás vállát veregetik. Az afgánok értékelik a segítséget, a magyarok meg örülnek, hogy végre valódi katonai feladatot hajthatnak végre a sok békefenntartó misszió után.

A tavaszi és nyári hadműveletek egyelőre nem hoztak áttörést Baglanban. Noha egyes, korábban a tálibok által ellenőrzött környéken most megint a kormány az úr, a főutakon továbbra is rendszeresek a rajtaütések. A tálibok még illegális ellenőrző pontokat is működtetnek. Október 7-én egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy német konvoj mellett, egy katona meghalt, hét megsebesült.

Feltöltik az őrjáratba induló járműveket

Tolvajtevékenységgel szemben tehetetlenek

Az afgán katonai vezetés szerint ennél sokkal többet nehéz lesz elérni. "Nézze, voltak eredményeink, de a tolvajtevékenységet nem lehet megelőzni. Az ellenség öt perc alatt megjelenik az úton, csinál egy félórás műsort, aztán elmenekül. Nekünk nincsen engedélyünk arra, hogy megtámadjuk a falvakat. Mit tudunk csinálni, ha [a tálib] elbújik a falvakban és úgy tesz, mintha egyike volna a helyi parasztoknak? Semmit" - mondja Allah Szafi alezredes, a baglani afgán zászlóalj parancsnoka.

Szafi azt mondja, hogy háromszor-négyszer ennyi katonára és sokkal komolyabb fegyverekre volna szüksége ahhoz, hogy egyedül is tartani tudja a tartományt. Hosszú távon erre lesz kényszerítve, mert a NATO elvileg 2011-ben meg akarja kezdeni a kivonulást Afganisztánból. A baglani zászlóalj sokat fejlődött az elmúlt egy évben, részben a sok tapasztalatnak, részben a magyar-amerikai segítségnek köszönhetően, de egyedül nem tudnák felvenni a küzdelmet a tálibokkal.

A szövetségesek most azzal próbálkoznak, hogy szabadcsapatokat vetnek be a táliboktól megtisztított területeken, hogy megerősítsék a kormányerőket. A stratégiának számos kritikusa van: a milicisták közt vannak olyanok, akik fél évvel ezelőtt még a tálibok oldalán álltak és sarcolták a helyi lakosságot. Viszont reguláris erők hiányában nem nagyon van más lehetősége a kormánynak, ha meg akarja őrizni a táliboktól visszavett területeket.

"Elfogyott körülöttünk a levegő"

A rossz biztonsági helyzetben kérdésessé vált a fő magyar katonai alakulat, az úgynevezett tartományi újjáépítési csoport (PRT) szerepe. A PRT békefenntartó erő, fejlesztésekkel, segélyezéssel, rendfenntartó járőrözéssel foglalkozik, támadó műveletekben nem vehet részt. Fejlesztésre azonban eleve kevés pénz állt rendelkezésre, évi mintegy félmilliárd forint, és idén még ezt is a felére csökkentette a kormány. A PRT így gyakorlatilag anakronizmussá vált: fejlesztésre nincsen pénze, harcokban pedig nem vehet részt.

Ez az afgánoknak is feltűnt. A magyarokkal egyébként kimondottan jó kapcsolatot ápoló baglani kormányzó nemrég kijelentette, hogy a magyar PRT a leggyengébb egész Afganisztában. Megkérdezte, hogy mikor adja át a helyét egy gazdagabb országnak, amely valóban tud pénzt fordítani a fejlesztésekre, illetve hogy a NATO döntse el: rendet tesz végre a tartományban vagy pedig kivonul. Ezeket a megállapításokat a magyarok sem igen vitatják. Tölli István nagykövet, a Külügyminisztérium baglani képviselője, aki 2007 óta dolgozik itt, csak annyit mond: "Elfogyott körülöttünk a levegő."

Forrás: Szlankó Bálint, Baglan

Könyve a magyar katonák afganisztáni háborújáról 2011 elején jelenik meg az Athenaeum kiadónál.

Összetört csontok

Abdul Rahmán körülbelül ötvenéves, nagydarab, szakállas-bajuszos férfi. Egy falu vezetője az Argandab folyó völgyében, Kandahár tartományban, ahova az amerikai hadsereg az év elején vonult be, hogy távoltartsa a tálib lázadókat a tartományi fővárostól. Az [origo] egy vezetői gyűlésen készített vele interjút arról, hogy milyen afganisztáni háború azok szemszögéből, akik minden nap átélik a kegyetlenségét. A nevét saját kérésére megváltoztattuk.

Milyen a biztonsági helyzet a falujában?

- Ramadán alatt [augusztusban-szeptemberben] sok volt a tálib, valamilyen támadásra készültek, de aztán jöttek az amerikaiak meg az afgán hadsereg, és megöltek hatot, sokat elfogtak, a többiek pedig elfutottak.

Kik a tálibok?

- Vannak helyiek, vannak a Szvat-völgyből, Pakisztánból, valamennyien a városból [Kandahárból].

Miért harcolnak?

- Azt mondják, ez egy dzsihád, vallási háború Amerika ellen, meg azt, hogy ha meghalnak, a paradicsomba jutnak... [vállat von és mosolyog]. Sok a fiatal, 12-15 évesek is. Nem járnak iskolába, csak elmennek a tálibokkal harcolni. Kapnak egy kis pénzt, a sérülteket elviszik Pakisztánba gyógyítani, adnak a családjuknak pénzt, és ha meghalnak, gondoskodnak a rokonokról. Tízezer rúpiát kap a család havonta. Meg a mollák [vallási személyek] is támogatják a tálibokat, prédikálnak az amerikaiak ellen, hogy azért vannak itt, hogy elvegyék tőlünk az iszlámot, hogy megrontsák a fiatalokat, ilyeneket.

Milyen a viszony a falu lakosai és a tálibok között?

- A tálibok elég durvák... Folyton piszkálják az embereket, ellenőrzik, hogy mit csinálnak, elviszik azokat, akiket nem ismernek. Azokat, akik a kormánynak dolgoznak, elviszik és megölik, aztán felakasztják vagy levágják a fejét és kidobják az útra, hogy megleckéztessék az embereket. Vagy megverik. Volt egy vállalkozó a falumban, aki utat épített a kormány pénzével, öt kilométert, őt a Ramadán utáni első napon lefogták, nagyon csúnyán megverték, összetörték a csontjait, aztán felakasztották. Sok más ilyen eset is volt... Meg este öt után kisajátítják a lakóházak kertjét, ott pihennek meg rejtőznek éjszakánként. Az emberek csak napközben mehetnek be a saját kertjükbe.

forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20101019-interju-egy-falu-vezetojevel-kandahar-tartomanyban.html

Az afganisztáni háború

A 2001. szeptember 11-ei támadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Káidaterrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban. Az Egyesült Államok katonái azt is feladatul kapták, hogy kényszerítsék a Talibán kormányát, adja ki Oszáma bin Ládent és számos más al-Káida tagot. Az Egyesült Államok emiatt felvette a kapcsolatot korábbi afgán mudzsahedinekkel. Ugyanennek az évnek decemberében korábbi afgán mudzsahedinek és a diaszpóra vezetői találkoztak Németországban és tervet fogadtak el az új afgán demokratikus kormány megalakítására, ennek eredménye volt Hamid Karzai kinevezése az afgán átmeneti hatóság élére. Hamid Karzai pastu, az Afganisztán déli részén fekvő Kandahárból származik.

A NATO 2003 augusztusában átvette az Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) főparancsnokságát.

Az országban folytatódik az újjáépítés, harc a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal és más fel nem robbant harci anyagokkal, és a nagyméretű máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel. Afganisztán továbbra is heves politikai harcok színtere. Folytatódnak a tálib felkelők akciói, veszélyt jelentenek az al-Káida csekély maradványainak támadásai. 2007 elején a tálibok növekvő jelenlétére válaszul az Egyesült Államok növelte csapatai létszámát. 2007. január 16-ánszámolt be az Associated Press riportere, Robert Burns arról, hogy „Az Egyesült Államok tisztjei szerint a pakisztáni katonákkal való tálibellenes együttműködésben vak vezet világtalant.” Továbbá: „A felkelők támadásainak száma 300%-kal nőtt 2006 szeptembere óta, ami annak a következménye, hogy a pakisztáni kormány békeszerződést kötött az északi Vazirisztán terület törzsi vezetőivel Afganisztán keleti határai mentén. Erről amerikai hírszerző tisztek számoltak be.”